Báthory jelentősége magyar szempontból

Báthory István lengyelországi uralkodása lengyel szempontból is sikeres volt. Háborúival kiterjesztette az ország határait, megmutatva, hogy a lengyel királyság továbbra is a térség egyik nagyhatalma. A mi szempontunkból az elsődleges jelentősége a lengyelországi uralkodásnak az, hogy magyar személy ült a trónon, miközben a magyar királyi címet a német Habsburgok birtokolták.

Ennek a politikai jelentősége a legnagyobb, ugyanis kiszélesedtek a lehetőségek az önálló magyar politizálás előtt. A Magyar Királyságot birtokló Habsburgok a magyar érdekek mellőzésével kormányoztak, az Erdélyi Fejedelemség lehetőségeit pedig behatárolta, hogy erőforrásait, katonai potenciálját tekintve gyenge volt, és maga is, ha nem is erősen, de függött az Oszmán birodalomtól. Így nem volt színtere az önálló magyar politizálásnak Viszont, amint Báthory elfoglalta a lengyel trónt, a királyi udvar lehetőségeket biztosított erre. Az önálló magyar törekvések szemszögéből nagyon fontos volt, hogy egy Erdélynél sokkal nagyobb erőforrásokkal rendelkező ország erejét felhasználva lehetségesnek tűnhetett az ország újraegyesítése is, amely alapvető cél volt.

Az, hogy ismételten van magyar nemzetiségű király valamely országban, komoly kulturális hatással is járt. Ismét volt olyan központ, amely a gyűjtőhelyévé válhatott a magyar értelmiségnek. Ennek a szerepnek Bécs a német jellege miatt nem, Gyulafehérvár pedig a földrajzi elszigeteltsége, és az erdélyi anyagi lehetőségek miatt korlátozottan volt csak alkalmas. Viszont a krakkói királyi udvar az erdélyi, és más magyarországi értelmiségiek számára további lehetőségeket nyitott meg kulturális téren is.

Végül, a lengyelországi uralkodás a magyar nemesség számára komoly előrelépési lehetőségeket is jelentett. A magyar nemzetiségű király szolgálatában ugyanis lengyel birtokhoz juthattak, tisztségeket tölthettek be, új kapcsolatrendszereket építhettek ki. Ezek a törekvések persze nem feltétlenül mentek könnyen, hiszen a lengyel nemesség számára a magyar versenytárs volt, a lengyelek féltették a hatalmukat a magyarokkal szemben. De ennek ellenére viszonylag sok nemesi família személyesen is profitált Báthory királyságából.

Magyarok a királyi udvarban

Báthory, lengyel királyként is részben arra az adminisztrációra támaszkodott, amely már Erdélyi Fejedelemként is segítette. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy teljes egészében nem támaszkodhatott lengyel szempontból idegen tisztségviselőkre, illetve az is, hogy az erdélyi apparátus mérete sem volt ahhoz elégséges, hogy egy Erdélynél sokkal nagyobb országot irányítson. Éppen ezért a magyarok végső soron nem voltak a tisztségviselők között többségben, de néhány fontos bizalmi pozíciót Báthory velük töltetett be.

A legmagasabb pozíciókat a magyarok közül az alábbi személyek töltötték be:

Wesselényi Ferenc volt Báthory első kamarása. Ö azon kevesek egyike, akivel szemben a lengyeleknek sem voltak kifogásaik. Ő Báthory uralkodása alatt végig Lengyelországban volt. Ő alapozta meg a Wesselényi család karrierjét.

Kovacsóczy Farkas két évig tevékenykedett a királyi udvarban, de saját kérésére visszatért Erdélybe, mert nem érezte jól magát a lengyelek között.

Berzeviczy Márton elsősorban Erdélyi Kancellár volt, azonban diplomataként többször Lengyelországban, Báthory udvarában tartózkodott.

További személyek, akik az udvarban szolgáltak:Gyulay Pál, Kendy Péter, Chiakor György, Posgai Zsigmond, Horváth András, Károlyi Boldizsár, Palotai György, Kemény Boldizsár, Büdöskuthy István, Szilvási Boldizsár, Bánffy István, Bezerédi Ferenc, Irinyi György, Karácson István, Bakai György. Rajtuk kívül még sok mesterember is Báthoryval tartott Lengyelországba.

A felsorolt személyek között több olyan család is található, amely a későbbi korok magyar történelmében jelentős szerephez jutott, pl.: a Károlyiak, a Kemény család, a Bánffyak, a Bezerédiek, az Irinyiek.

Magyar résztvevők Báthory hadjárataiban

Báthory István két fontos háborút viselt lengyel királyként. Az egyik, Danzig (magyarul Dancka) ostroma igazából a határon belül zajlott. A porosz területek ugyanis ekkor a lengyel király vazallusa voltak. Danzig nem akarta elismerni Báthoryt királyként, a német lakossága sokkal szívesebben látott volna a trónon egy német származású királyt. Danzig ostroma tehát inkább egy belső felkelés leverésének számított. A város ostroma egyébként sikertelen volt, Báthory nem tudta elfoglalni, de a városiak kimerülésük miatt mégis meghódoltak. (Egyébként már ezt megelőzően is kellett Báthorynak hadat viselnie néhány őt el nem ismerő főúr ellen, ezek közül a legfontosabb a Laski Albert elleni felvonulás. )

Bánffy György vezette Báthory kizárólag magyarokból álló hadseregét Laski ellen.

Bekes Gáspár és Bornemissza János is részt vett Danzig ostromában. Róluk bővebben a livóniai háborúnál.

További magyar kapitányok Danzig ostrománál: Vadas Mihály, Török István, Rácz Mihály, Nagy Ambrus, Somodi István, Károlyi István.

További magyar résztvevők az ostromban: Zajzon Bálint, Nagy Bertalan – ők székely közkatonák, akiknek Báthory helytállásukért nemességet adott. Nagy Bertalan – főágyúmester. A magyarok a sereg 2/7-ét tették ki kb., 2700 katonából 800 volt magyar.

A livóniai háborút IV. (rettegett) Iván Oroszországával szemben viselte Lengyelország. 1559 óta. Báthory hatalomra jutásakor az oroszok ismét előrenyomultak, ami a háború kiújulásához vezetett 1579-ben. A livóniai hadjárat során mindvégig a lengyelek kezdeményeztek, Oroszország nem volt képes jelentősebb ellentámadásra. 1582-ig Báthory hadai több jelentős erődítményt elfoglaltak (ezek az erődítmények nem hasonlíthatóak a magyarországi kővárakhoz, ugyanis fából és földből épültek): Polotskot, Velikie Lukit, és Pskovot is ostrom alá vették. 1582-ben a háború teljes győzelemmel zárult, IV. Iván kénytelen volt kivonulni a Baltikumból, miután békét kötött.

A hadjárat nagyban megerősítette Báthory tekintélyét mind nemzetközileg, mind a lengyelek előtt. Ennek ellenére a lengyel nemesség sem a háború előtt, sem utána nem volt hajlandó anyagilag, és katonasággal Báthoryt komolyabban támogatni. Talán ezért is a livóniai háborúban résztvevő hadsereg katonáinak jelentős része magyar volt, és a vezérek egy része is.

Bekes Gáspár is részt vett a hadjáratban, és a harcok során hunyt el végül. Bekes Báthory ellenfele volt az erdélyi vajda megválasztásakor, és végül csak 1575-ben, a Kerelőszentpál mellett elszenvedett vereség hatására adta fel erdélyi ambícióit. Bekes a Habsburgok jelöltje volt, és ők támogatták. Amikor Kerelőszentpál után Bekes elveszítette a támogatásukat, Báthory mellé állt, aki megbocsátott neki (bár ez állítólag nem volt rá jellemző). Livóniában ő volt az egyik hadsereg vezetője.Halála után öccse, Bekes Gábor vette át a hadvezérségét.

Szintén részt vett a hadjáratban Bornemissza János, aki Bornemissza Gergely (Eger egyik védője) fia volt. Bekes feladatait vette át a halála után.

Több erdélyi hajdút ismerünk név szerint:Borbély György, Konkoly Péter, Prépostvári Bálint.

Polotsk elfoglalásakor nemességet kapott Kovács Miklós, Sibrik György, és Király Albert.

Az előbb felsorolt kapitányok mellett meg kell még említeni Zsuki Ferencet is.

A háború után kitüntetést kapott: Bánó György, Gálfy János, Kanistos András, Für János, Turbulya Tamás, Foris Ambrus, Szabó Fábián, Rácz Mihály, Tasnádi Balázs, Csókássy Mihály, Fráter Pál, Rozsnyai Dávid, Illyésy Gáspár, Lipót János, Dán Péter, More János, Literatus János, Gyulay Pál, Dauda János.

Magyarok a Báthoryak környezetében

Az udvaron és a hadseregen kívül jelentős számú magyar fiatal került Lengyelországba a Báthory család különböző tagjainak kíséreteként. A Báthory családon belül ki kell emelni Báthory Krisztinát, aki Griseldisként Jan Zamojsky kancellár felesége lett, illetve Báthory Andrást, aki pedig később Krakkó érseke. András Lengyelországban is tanult. Mindkettejükkel együtt jelentős számú magyar kíséret is érkezett, Andrással együtt több magyar nemesi család gyereke is együtt tanult. Ennek a ténynek a jelentősége azért nagy, mert a későbbiekben közülük többen komoly tisztséget viseltek Erdélyben.

Pultuskban Báthory András társai voltak:

Bekes László, Bekes Gáspár fia.

Dóczy Gábor, Dóczy Kelemen fia, aki Báthory kapitánya volt.

Kornis Boldizsár, Kornis Gáspár máramarosi kapitány fia.

Jósika István, később, Báthory Zsigmond fejedelemsége alatt kancellár Erdélyben.

Bodoni István, 1589-től a fejedelem titkára.

András római útja során útitársai voltak:

Dóczy Gábor, Sibrik György fia, Forgách Ferenc, Cserényi Mihály, Szalánkeményi János, Jósika István.

Báthory Griseldis kísérete:

Ifjú János, Pernyei Pál, Bánffy Kristóf, Bánffy György, Csáky Gábor, Gávay Miklós, Bebek György, Boronkay László, Palatics György.

Bocskayné Sulyok Krisztina, Bebek Györgyné Petneházy Zsófia, Bánffy Györgyné Perneszy Anna.

Cséffy János, Linczucz György, Orbay Miklós, Lencsés György, Majláth Gábor, Káthay Mihály, Forgách Zsigmond.